Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Dobós vagy, akkor mi fél szavakból is megértük egymást

2011.07.07

 

Dobós vagy, akkor mi fél szavakból is megértjük egymást
 
Azt mondod: 4/c. Azt mondom: mi, harminchatan, jóban, rosszban. Barczi Zsoltitól-Varga Béláig. Akkor sem volt rossz, azóta az idő még jobban megszépíti. Nosztalgiázzunk egy kicsit!
 
Fiatalok voltunk. Forrt a vér, forrt a bor, utóbbit azért megittuk. Mi már nem voltunk forradalmárok, nem voltunk beat nemzedék, nem voltunk rockerek, nem voltunk sem hippik, sem csövesek. Mik is voltunk mi? Keressük a helyünk, egyesek a mai napig ezt csinálják. (például én).
 
Azt mondod KISZ? Azt mondom, építőtábor, Internacionálé, elvtársak. Mi nem politizáltunk, csak szerettünk együtt lenni. Ebből mindig született valami jó. Nekem például, van két lányom. (A gyermeknemzést én nem a Dobóban tanultam meg, későn érő típus vagyok.)
 
Azt mondod Szörényi, azt mondom Bródy, azt mondom: A KONCERT. Azt mondod Lennon, azt mondom: McCartney, azt mondom Beatles. Pedig nem is a mi generációnk.
 
Azt mondod nagy generáció, azt mondom nagy degeneráció. Azt mondod Shadows, azt mondom: Szőke-Barczy (Divat)-Varga-Jónás. Te tudod, mire gondolok. Végig buliztuk velük a négy évet. A fülemben cseng, hogyan szólt együtt a három gitár a dobbal.
 
Azt mondod, Konja Tamás, Cseh István, Ocskay György, Berzy Piroska, Moys Klára. Azt mondom: Isten nyugosztalja őket! In memorian. Micsoda nevek!!!!
 
Volt egy osztályfőnökünk! Évek múlva is, ballagás után, már két utcasarokról köszönt előre. Nekem. „Mi újság Kövecses úr? Hogy vagyunk Kövecses úr? Mit dolgozunk Kövecses úr!” Aztán amikor egymás közelébe értünk:”Na örülök, hogy láttam Kövecses úr a legjobbakat.” –és sietve elment. Mindig készültem rá, hogy kezet fogok vele, és nem engedem el, csak miután elmondom, hogy vagyok. Erre sohasem került sor. Aztán meghalt. Még ezzel is sietett. Tisztelt tanár úr! Várhatott volna ezzel, még lett volna mondani valóm. Ihattunk volna együtt egy csapolt sört, így ballagás után. Mint mester és tanítvány. Még beszélgethetnénk!
 
Mondok másokat is: Vajk Miklós, Sike Magdolna, Fejér Barna, Jónás Pélné, Dr. Bodnár Lászlóné, Krügerné Bakos Gabriella, Batári Antal, Gál Ildikó, Dr. Juhász Antalné (ne találgass: Joli néni) Leopold Miklósné, Petercsák Tivadarné.
 
Én mondok még másokat is, mert én a bölcsőnél is ott voltam: Bérces László, Csányi Barna, Fekete György. (Itt született az egri vívósport, itt volt az élvonal)
 
Azt mondod: Vajk tanár úr, azt mondom: vaddisznók. Emlékszel a kis tornateremre, emlékszel a Tündér-parti futkározásokra, emlékszel a „Katkól tornapályára”? Emlékszel hogyan kosarazott Rakusz Tomi, Kalmár Peti? Emlékszel Fekete Laci 100-as vágtájára. Emlékszel, Szőke Zoli mekkorát dobott kislabdával?
 
Azt mondod: Cseh tanár úr, azt mondom: kettesem volt, de az, nem akármilyen közép-európai kettes volt. Erre a kettesre büszke vagyok. Amit nehezen megtanultam máig sem felejtettem el. Ebből élek. Hát ha, még komolyabban vettem volna.
 
Azt mondod: Ocskay tanár úr, azt mondom: Ma is hallom, ahogyan az orgona zeng. Ma is hallgatom Mozart zenéjét, Debussy-t. Elmondta ez mitől szép. Neki elhittem. Ma is befér Beethoven, a Deep Purple, a Nazareth közé. Alkut kötöttünk. Ő is hallgatta a Led Zeppelint, mis is hallgattuk Lisztet.
 
Azt mondod: Piri mama. Azt mondom: az élő történelem.
 
Azt mondod: Moys Klára. Azt mondom: Szegedy-Maszák Mihály. Szóbeli magyar érettségi tételem címe az volt: sztoikus rezignáció Berzsenyi Dániel költészetében. Ebből nem tudtam mi az a sztoikus rezignáció, de a négyest kihúzta belőlem. Azt mondod: Kazinczy díj. Azt mondom Kiss Attila és sokan mások.
 
Azt mondod: OSN. Azt mondom: Addig se kellett tanórára járni. Az OSN-ről nekem, Joli néni jut az eszembe, meg a csajok próba közben.
 
Azt mondod: Osztálykirándulás! Azt mondom: Szilvásvárad, Dunaújváros-Pécs-Harkány, Bükk-fennsík. Együtt bográcsoztunk, együtt sütöttük a pisztrángot. Söröztünk, boroztunk, de nem kellett söröznünk, sem boroznunk ahhoz, hogy jól érezzük együtt egymást.
 
Mi büszkék voltunk arra, hogy együtt járunk, hogy Dobósok vagyunk.
 
Mi együtt tanultunk, együtt szüreteltünk, együtt lógtunk, együtt szórakoztunk, együtt csavarogtunk. Tudtuk, hogy csak négy évig tart, aztán vége. Aztán végünk. Mi együtt értünk nőkké és férfiakká. Lett közülünk építész, kereskedő, számítás technikus, tanár, orvos, bíró, ……….. Aztán lett belőlünk, tanárból, kereskedő, hivatalnokból parkőr, közgazdászból munkanélküli. A világ nagyot változott velünk, többször! Ezt mondjuk, nem tanították meg a Dobóban. Tanáraink sem gondolták, hogy megélik ezt, volt, aki sajnos nem is élte meg.
 
Fiatalok tiétek a jövő! Sokáig úgy volt, hogy a miénk lesz.
 

A mappában található képek előnézete Suli-buli (Dobó Gimi-1983)


 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Dobósnak lenni: állampolgáság

(Vámos Ági, 2011.07.07 18:46)

Szia Zsolt!
Nagyon köszönöm. Én is így emlékszem...
Csók: Á