Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az én Szomolyám

2011.08.09

Az én Szomolyám

 

Egerszóláton töltött gyermekorom, ma már tudom meghatározta, hogy életem derekán visszatértem ebbe a vadvirágos, dombok ölelte kicsiny kis faluba, Szomolyára. Itt érzem jól magamat. Itt ráérek. Ráérek beszélgetni, gondolataimat papírra vetni, beszélgetni szomszédaimmal, játszani gyermekeimmel, gyönyörködni az erdőszéli természet csodáiban. Most mesélni fogok, erre is ráérek. Ez a mese gyermekeimnek szól.

Elmesélem nektek miért jó itt élni a Bükkalján.    

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy falu. A kicsi falu, kanyargó völgyben, a Kánya-patak folyása mellett bújt meg. Templomában harangszó hírdette a reggelt, a delet, az estét, hírül adta ha gyermek született, hírül adta ha elköltözött valaki a Mennyországba. Tudott mindenki mindent. Kora reggel az utcákon igyekvő emberek így köszöntek egymásnak: Jó munkát! Mert mindenki tett-vett szorgoskodott, nem telt el úgy nap, hogy valaki valakiért ne tett volna meg baráti segítséget, szorgos igyekezetet. Mindenkinek volt szava a másikhoz, ha találkoztak: Jó napot, jó munkát, szép napot! Merre megyünk? -Szomolyán igazán kétfelé lehet menni, le vagy fel, attól függően, hogy a patak folyása mentén felfelé, vagy lefelé igyekszik valaki.-  Jelbeszéd ez. Jelzi egy helyen lakunk, egy közösség vagyunk, egyszer élünk. 

A falu minden évszakban tartogatott valami gyönyörűséget, valami különlegeset. A tél hófehér takarót terít a házakra az utcákra.  Vidám, hógolyózó, szánkózó gyerekek zsivalya töltöti meg a tereket. Tavasszal kivirít a kikelet. Ha hetven évvel ezelőtt jártatok volna erre, láthattátok volna, hogy tavaszonként közel 15000 cseresznyefa virágai koronázzák a kerteket. Micsoda látvány lehetett! A langyos tavaszi szél cseresznyevirággal hintette tele a falu utcáit. Az öregek mesélik, hogy egy -egy öreg fán, akát 1, 1.5 mázsa cseresznye is termett.   A nyár a cseresznye termésével ajándékozta meg Szomolyát.  Nem is akármilyen cseresznye ez!  Fekete, mint az ében, tükrös, hogy megláthassátok magatokat benne, édes, mint a méz. Telis-tele van vitaminnal, hogy egészségesek maradjatok tőle és sokáig éljetek. Szorozzátok csak be a két számot egymással,a 15.000.-t, a 1.5 mázsával! Igazán szorgalmas emberek lakhatták ezt a falut. A cseresznyét nemhogy csak leszedték, de maguk viték a piacra és fel is dolgozták azt. Készült belőle lekvár, bor, pálinka. Ennek a cseresznyének minden szeme egy-egy gyöngyszem. Magjából, héjából az ördöngős gyógyszerészek készítenek táplálékkiegészítőt, amely bizonyítottan lassítja a "rák" betegség gyilkos terjedését a szervezetben. 

Az 1900-as évek elején a cseresznyetermesztésnek nagy reneszánsza terjedt faluszerte. Történt pedig, hogy Magyarország egyik miniszterelnöke, (sokat vitatott munkásságú miniszterelnöke) Gömbös Gyula együtt vacsorázott, Adolf Hitlerrel (egyáltalán nem vitatott fasiszta diktátorral. Közép-európa akkori miniszterei közül elsőként kereste meg a kapcsolatort vele)  Ketten együtt ritka csapatot alkottak, mert Gömbös vesebeteg volt, akkor már régóta, a führer pedig hypohonder volt. Miniszterelnök úr elmondta a pártvezérnek, hogy ő vesebetegségét éppenséggel a Szomolyáról származó cseresznyével ápolja.  Hitler ez tel is hitte, meg azt is, hogy a "szomolyai, rövidszárú,mézédes fekete cseresznyétől" egészségesen és örökké lehet élni. A fasizálódó Európának a mi cseresznyénk lett az életelixirje. Rövid időn belül a cseresznyét vagonszámra vásárolták fel Szomolya szorgalmas népétől, akkoriban a gyümölcs megtalálható volt Olaszország, Ausztria, Németország piacain. Már-már tertvezgették, hogy a Mezőkövesdi vasutat Szomolyáig fektetik tovább. Cseresznye ide-cseresznye oda, Gömbös Gyula 1936-ban vesebetegségben mégiscsak meghalt. Az évszázad cseresznyeprogramja azonban azt eredményezte, hogy Szommolya hátat  fordított történelmi nevének, és felvette a miniszterelnök úr vezetékneve után a Gömbösfalva nevet. Szomolya községet, így egészen 1946-ig hiába kerestük volna a térképen. Az egykori cseresznyeültevényeket megtizedelte a világháború, majd a Tsz politika. A sarjakkal való szaporítás abbamaradt. Mára az ősi fajból csak hírmondó maradt, kb. 70 darab. A vén fák egymás után száradnak ki. Az Érdi Fajtanemesítő Állomás visszanemesítette Szomolya cseresznyéjét 1970 körül. Ma ezt, a visszanemesített fajtát lehet a csemetekertekből vásárolni. 

Jegyezzétek azonban meg:"szomolyai, rövidszárú, mézédes, fekete cseresznyét csak Szomolyán lehet szüretelni. Itt érzi magát ő is jól. Nem az anyaföldbe ültetve, más lesz, vagy kevésbé finom, vagy kevésbé egészséges, vagy kisebb.

Amikora fecskék összegyülekeznek,hogy vándorútra keljenek,Szomolyán is megérik a szőlő. Ezt a csemegét tartogatja számunkra az ősz. Itt vagyunk nem messze, mindössesen 6 km-re, a Történelmi Egri Borvidéktől. Több híres egri bortermelőnek Szomolyán is vannak szőlőterületei. Hogy ne lenne, amikor az enyhén savanyú talaj, a dli lejtésű domboldalak olyan jó ttesznek a szőlőnek.Hát még a riolit és dacittufába vágott száraz pincék klímája milyen jót tesz a bornak.