Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Írások

2009.09.30
Szakmai élmények:
 
 
1991-évtől, egészen 2003-ig a gyermekvédelemben dolgoztam. Izgalmas, kalandos munkaterület, de sajnos az évek sora alatt egyre több, és egyre több szakmai kudarcélményem volt, így szakmát váltottam. A 12 év alatt több gyermek sorsát végigkísértem. Sajnos sokak élete a legnagyobb jó szándék mellett is kisiklott. Akkor még a rendszer 18 évesen bocsátotta önálló útjukra a fiatalokat, kontroll mellett, de több növendékem sikertelen családalapítás, sikertelen szakmai elhelyezkedés után, az utcán, a hajléktalan szállón, még extrémebb esetben, a börtönben, kötött ki. És olyan is volt, aki feladta, véget vetett életének. Elfáradtam, nem motivált már semmi, több szakmai hibát is elkövettem már a végén, elbúcsúztam a gyermekvédelemtől.
 
Átmeneti Otthonban dolgoztam, aminek az volt a feladata, hogy a gyerekek csak kis ideig maradtak itt, amíg megvizsgálták őket. Tőlünk kerültek végleges elhelyezési helyükre. Az átmeneti otthon jó nagy átjáró ház volt, így rengeteg gyerek átment kezem alatt. Sokat, a bevallom férfiasan már régen elfelejtettem, de volt egy-két gyerek, akire a mai napig emlékszem és soha nem tudom őket elfelejteni, mert sokat jelentettek nekem.
 

S. Józsi egyik meghatározó élményem maradt.

Józsi 14 évesen került a szakellátásba és a gyermekek átmeneti otthonában kötött ki, ahol akkoriban én is dolgoztam. Korábban nevelőszülőknél élt. Az alacsony, mackós kinézetű, göndör, meleg tekintetű gyerek jókedélyű, udvarias modorú volt. Sajnos végtelenül lusta, és borzasztóan nehezen alkalmazkodott új helyzetekhez. Legjobban akkor érezte magát, ha leülhetett valaki, felnőtt mellé, és mesélhetett életéről, viszonyulásairól a világról. Ha egyszer elkezdett mesélni abba sem akarta hagyni, ha fel kellett állni mellőle, jött utánunk és mondta-mondta-mondta, a folyósón, a raktárban, de még a vizesblokkban is. Ilyenkor rá kellett szólni, hogy:

 - Józsi, egy kicsit később!

Elszomorodott, duzzogva vette tudomásul, hogy várnia kell. Józsi elviselését nehezítette, az is, hogy amit másoktól elvett azt nehezen adta vissza, vagy nem is adta vissza. Magyarul lopott. Józsi problémáit tetézte, hogy nemi érdeklődése eléggé furcsa volt, azaz meleg volt. Ez talán saját közösségében rendben lett volna, de egy idegen, gyermek közösségben nem volt rendben. Nagyon nem. „Mássága” az idő haladtával kiütközött, gesztusain, mimikáján, mozgásán. Ezzel együtt Józsi soha, sehová nem volt beilleszthető, sem lakásotthonban, sem nevelőszülőnél, sem gyermekotthonban. Folyamatosan vissza-vissza helyeződött. Iskoláit nem tudta elvégezni, a nyolc általánoson kívül. Több kísérletünk volt vele, és egyébként remek kézügyességgel rendelkezett. Próbáltunk belőle fodrászt, szakácsot csinálni, mert remekül főzött, és mind az otthon lakói és kollégák haját is ő nyírta, de iskolai képzésben részt venni, nem tudott.
 
Józsi lassan nagykorúvá vált. Az otthont elhagyta, bár sokáig visszajárt. Eleinte segítettük albérleti elhelyezését. Majd Józsi eltűnt. Később én is eltűntem a rendszerből, és eltelt 10 év.
 
Nem olyan régen, egészen véletlenül belenéztem az egyik kereskedelmi televíziós csatorna délutáni oknyomozó, csevegős show műsorába. Abba, amelyikben sok-sok szerencsétlen ember próbálja legbelsőbb emberi konfliktusait úgy megoldani, súlyos devianciáit úgy kezeltetni, hogy azt másfél millióan követik a tv képernyő előtt. –Így, biztosan sikeresebb a lelki feldolgozás.- (Amennyiben elhagyna a feleségem, és a gyermekeim elfordulnának tőlem más, idegen miatt, én is biztosan a kereskedelmi televízióban tenném ezt közre, vennék egy szál rózsát, és a műsorvezető kommentárjával aláztatnám tovább magamat ország-világ előtt. Esetleg, a beszélgetés során össze is verekednénk. -ők ütnének engem, én ilyenre nem vagyok képes- Ez biztosan így természetes)
 
Látom ám, hogy a televízióban Józsi cseveg! A sztori az volt, hogy Józsi kétgyermekes családban él, a gyerekekkel ő van gyes-en. Felesége, a gyermekek anyja dolgozik. A munkaidején kívül is rengeteget van távol, ide jár-oda jár. A nagy szembesítés során kiderült, hogy felesége mással tart fenn kapcsolatot, hűtlenkedik. Gyermekei miatt nem hagyja ott Józsit. Szeretné, ha Józsi kicsit izgalmasabb lenne, szexuálisan is, mert unalmas vele az élet. (ezt egyébként el tudtam képzelni) Józsi nagyon családcentrikus. Szereti Józsit, de Józsi csak a gyerekeinek él. A beszélgetésből Józsi került ki győztesen, megtörtént a nagy kibékülés, a feleség jelenlegi szeretője alázódott porig, aki eddig mindent megtett a nő szerelméért.
 
Mosolyogva dőltem hátra. Azért az én akkori munkámnak, mégis csak volt eredménye. Józsi, aki homokos volt, senkihez nem tudott alkalmazkodni, sehová nem tudott beilleszkedni, most családban él, családjáért mindent megtesz, neveli a gyerekeket. Ha többekről ezt hallanám, a szakmát soha nem hagyom abba. Büszkének és felszabadultnak éreztem magamat. Józsi igazolta akkori szakmaiságomat, nem kell ezt az időt sem elfelejteni.
 
Két hónap múlva személyesen is találkoztunk, véletlenül az utcán.
 
Józsi szakadt volt, és ápolatlan, mozgása széteső, szeme elvesztette gyermekkori élénkségét. Egyedül jött szembe.
 
A gyanú, már akkor bennem motoszkált, hogy amit láttam, az nem az igazság lehetett.
 
-                     Jó napot, Józsi! Megismer még?
-                      Meg tanár úr.
-                    Hogy van a családja? Nemrég láttam a televízióban.
-                     Nincs családom. Egyedül vagyok.
-                     És a felesége, a két gyerek?
-                    Arra az egy napra a forgatásra kaptam tizenötezer forintot, egy szöveget, amit el kellett tudni olvasni. Nem változtam tanár úr!
 
Rettenetesen le voltam törve.
 
 

                                                     Szomolya, 2009. szeptember 30.

Tisztelt Illetékes!
 
Alulírott, azzal a kéréssel fordulok a Hivatalhoz, hogy szíveskedjenek eljárni szomszédomban, K. Izidor ingatlanán tartózkodó kakas (baromfi) hajnali kukorékolása tárgyában. Én és feleségem öregségi nyugdíjasok vagyunk, Eger városából költözködtünk vidékre. A városban 30 évet laktunk. Annak reményében költözködtünk ide, a város mindennapos zaja után csendben, nyugalomban lesz részünk. Ez eddig így is volt, de kb. egy hete a szomszédom beszerzett egy kakast. (Egyéb baromfiak is vannak a portán) A kakas hajnali hatkor kukorékol és ezt követően negyedóránként rendszeresen. 11. 00 órától 15. 00 óráig nyugalom van, valamint az etetési időszakban is, de van, hogy éjszaka kukorékol. Ablakunk a területtől hat méterre van. Próbáltuk becsukni, de akkor is hallható. A zaj rendkívül idegesítő, és véleményünk szerint eltér egy másik kakas normális kukorékolásától. Sokkal hangosabb, és az, az ablaküvegen és a falon keresztül is hallható.
Kérem, a jelzetproblémában mielőbbi eljárását és a zavarás megszűntetését. Most hogy soraimat írom szintén hallom a dobhártya repesztő kukorékolást.
 
Szomolya, ………………………………..
 
                                                                                              H. Szilveszer
 
Tisztelt Ügyfél!
 
Az Ön által jelzett ügyben, (kakas kukorékolása) helyszíni szemlét tartottam. A szemle során nem tudtam megállapítani, hogy K. Izidor tulajdonában lévő kakas kukorékolása eltér-e, más egyéb kakas kukorékolásától. Tény és való, hogy az Ön ablaka valóban közel van a kakas tartásnak helyszínéhez. A kakas tartásnak különösebb jogi szabályai nincsenek, ha valaki kakast akar tartani, és főként, ha egy darabot, azt nem kell sehol egyeztetni, az ÁNTSZ sem írelő tartási kötelezettséget. Mivel az utca, ahol laknak nem kiemelt övezet (nem üdülőterület) kb.600 kakas szabadon tartható. Ezen felül, már nagyüzemi baromfitartásnak minősülne, ami csak külterületen folytatható. Megállapítottam, hogy K. Izidor egy darab kakast tart, és hozzá tíz darab egyéb baromfit (csirkét) Ez még kisüzemi baromfitartásnak sem minősül. Megállapítottam, hogy K. Izidor tulajdonában álló kakas időszakosan ténylegesen kukorékol. A kukorékolás adott esetben kellemetlen, de véleményem szerint semmivel sem kellemetlenebb, mint a motorfűrész zúgása, vagy pl. egy üzemelő traktor hangja. Egyébiránt megjegyzem, hogy Szomolya falu, foglalkoztatásra leginkább a mezőgazdaság jellemző, amelynek a kakaskukorékolás, mint hanghatás természetes részét képezi.
 
Az Ön által kérelmezett eljárás esetlegesen csendháborítás szabálysértési eljárás lehetne, de ennek fennállását megállapítani nem tudom.
 
Fentiek okán beadványát nem kezelem államigazgatási ügyként.
 
Kérem fentiek tudomásul vételét!
 
Szomolya,………………………………
 
                                                                                                          K. Zsolt
                                                                                                          Jegyző
 
 
Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosának Hivatala
 
 
Tisztelt Jegyző Úr!
 
H. Szilveszer, szomolyai lakos beadvánnyal fordult az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosának Hivatalához, amelyben panaszolja, hogy ügye nem került elbírálásra. Felhívom figyelmét, hogy a közigazgatási eljárás általános eljárási szabályai értelmében, minden ügy, ami az ügyfél jogos érdekét érinti, azt sérti. Álláspontunk szerint H. Szilveszter által sérelmezett kakaskukorékolás, nem kalasszikus államigazgatási ügy, de az ezzel kapcsolatos kollégiumi állásfoglalás alapján az ilyen természetű ügyeket is el kell bírálni (harangszó, kakaskukorékolás, egyéb hanghatással, szaghatással, fényhatással történő zavarás) Javaslatunk, hogy az ügyet birtokháborítási eljárásként szíveskedjen kezelni, és abban járjon el olyan eljárásként, amely lezárásaként határozat születik. Kérem, a határozat egy példányát hivatalunk részére postázza, jelen levelünk kézhezvételét követő 15 munkanapon belül.
 
Szomolya Község Önkormányzata
Jegyzőjétől
 
HATÁROZAT
 
Szomolya Község Önkormányzat Polgármesteri Hivataljegyzője H. Szilveszter, szomolyai lakos által kérelmezett kakassal, (Kukori) annak kukorékolásával megvalósított ügyben a
 
birtokháborítás tényét megállapítani nem tudja.
 
Megállapítom, hogy K. Izidor szomolyai lakos baromfitartása jogszerű. Mivel Kukori nevezetű kakas baromfi, az ő tartása is jogszerű.
 
Jelen határozattal szemben, államigazgatási úton jogorvoslatnak helye nincs. Aki a határozattal nem ért egyet, az arra illetékes városi bíróságtól kérheti a jogorvoslatot polgári peres eljárás útján.
 
INDOKOLÁS
 

Hatóságom az eljárást H. Szilveszter szomolyai lakos kérelmére, az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosa Hivatalának utasításra folytatta le. Nevezett sérelmezte, hogy szomszédja tulajdonában lévő kakas (Kukori) kukorékolása zavarja, mert az a nap nagyrészében és éjszaka is kukorékol. Az ügyben helyszíni szemlét tartottam. Megállapítottam, hogy a kakastartás jogszerű. Megállapítottam továbbá, hogy a kakastartás természetes velejárója a kukorékolás, mert a kakas nem tud pl. röfögni, dünnyögni, halkan dudorászni. Maga a kakastartás és az annak következtében előforduló kukorékolás szervesen illeszkedik Szomolya község önálló rendezési tervébe, a településképbe. A zavarás adott időn belül vélhetően megszűnik a kakas fazékba kerülése által. (Ha csak nem lesz egy másik.)

Ennek alapján a kérelmet elutasítottam, a birtokháborítás tényét megállapítani nem tudtam.

 
A nem államigazgatási úton előterjeszthető jogorvoslat lehetőségéről az ügyfeleket tájékoztattam.
 
Dátum…..                                                                              K. Zsolt
                                                                                                 jegyző

 

 

Statisztika

Most komolyan! Mennyi a statisztikai valószínűsége annak, hogy aki kopog az ajtómon, az egy marslakó, "fekete erdő" torta lesz a kezében, és ez lesz az első mondata: Tiszteletem Kövecses Úr!?

Bármennyire meglepő, de 50%. Ugyanis vagy igen, vagy nem.  

Hivatás

A jegyző feladata, adott településen, az önkormányzat működése jogszerűségének, látszata keltése.

Szomolya, 2009. 11. 02.

 

 

Sára Manó és az államigazgatás szakmai összefüggései

 

Államigazgatás területén dolgozom, és valahogyan mindig vonzom a bajt. Gyámügyön belül és az önkormányzati igazgatásban is a leghálátlanabb ügycsoportok intézést végeztem. Jelenleg is a szabálysértés, a gyámügy, és a végrehajtás államigazgatási feladatom. Ezek azok a területek, amik hatását az ember családján belül, vagy pénztárcájában érzi a leginkább.

 

Néha rettenetesen el tudok fáradni, alig várom, hogy hazaessek, és a családom vegyen végre körül. Nem tudom a felsorolt ügyekben létezik-e jó szándék. Mi jó szándék van abban, hogy az adósok zsebéből ki kell kényszeríteni a pénzt, vagy, hogy valaki kívülről próbálja szabályozni gyermekeinkhez fűződő viszonyunkat, hovatovább érzelmeinket. Ha valaki ezt velem tenné, én is nehezen tudnám megemészteni. Ezzel együtt, tessék nekem elhinni, mindig a jós zándék vezetett, a gyámügyben a gyerekek érdekeit néztem, és minden kompromisszumra hajlok akkor, ha valaki magától hajlandó rendezni tartozásait. Mégis néha irodámban, vége sincs viták alakulnak ki, a fejfájásig. Szenvedünk rendesen én attól, hogy az állami akaratot erőltessem, (holott magam sem értek vele sokszor egyet) ügyfeleim attól, hogy mindezt elviseljék, vagy ne is akarják elviselni. Kis lépésekkel haladunk egy lépést előre, kettőt vissza, aztán újra kezdjük az egészet. Mindig magamat érzem rosszabb helyzetben, mert rám végül is rám lehet csapni az ajtót, ezzel szemben teljesen eszköztelen vagyok, én meg ugye, senkire nem csaphatom rá az ajtót, mert ez saját irodám. Különösen ingerel, ha valaki, ittasan jön be hozzám. Ittas emberrel szemben nincsenek érveim, nincs logikám, ha esetleg kiabálni kezdenék tuti alulmaradok. Egykori főnököm mindig arra tanított, hogy: „Ha irodán belül valakivel szemben felemeled a hangod, azzal elismered, hogy vesztettél.” Néha, tizenkét év gyakorlattal, mégsem vagyok ura önmagamnak.

 

Minap pont ilyen ügyem volt:

 

X.Y, szülő gyermekeit egyedül neveli, mindaz ötöt. (Olyan szívesen ideírnám a nevét!) Azt hiszi ez, minden alól felmenti, ha úgy gondolja, nekik nem kell iskolába, óvodába járni. Egyszerre nem lehet mind az ötöt szemmel tartani. A legnagyobbak nem is hallgatnak rá. Ő annyit foglalkozik a gyerekkel, ez az élete, hogy valójában nem is ér rá foglalkozni velük. Közben nagyobb gyermekei közül ketten garázdaságba keveredtek, velük szemben rendőri eljárás van folyamatban. Az anyuka gyakorlatilag minden jó szándékú kezdeményezést hárított. Közben el is adósodtak, az ingatlan ahol élnek árverezés alatt áll. Családok átmeneti otthonát igénybe venni nem akarja, hogy képzelem én, hogy elköltözzenek Szomolyáról.

 

Eleinte visszafojtom, a rám törő feszültséget. Próbálok udvarias maradni, mégis csak nőről van szó, sőt egy édesanyáról. Két perc alatt tudom megszokni úgy a lélegzetvételt, hogy ne érezzem az orrfacsaró bűzt, ami az anya ruhájából és testéből árad. Sohasem értettem, hogy kis hazánkban, a szegénység miért jár gyakran együtt az ápolatlansággal és a kosszal.

 

-                     Kedves anyuka…..!

-                     Nehogy már pont maga mondja meg nekem……..!

-                     Arra még sohasem gondolt……..?

-                     Próbálna csak maga megélni……….!

-                     Ezt így mégsem gondolhatja………………..!!!????

-                     A gyerekeimet csak a testemen keresztül……..!

-                     Több lehetőség is lenne……………!

-                     Elmegyek akár az Atyaúristenig is…….!

 

Az Atyaúristen munkámba még sohasem szólt bele, nem végzett törvényességi felügyeletet, levelet sem küldött. A beszélgetés nélkülözött minden stratégiát, koncepciót, realitást. A fejfájás kezd rámtörni, a hangomat kezdem felemelni.

 

Ekkor szólat meg a mobiltelefonom.

 

A kijelzőn a feleségem nevét láttam. Ilyenkor felveszem a készüléket, kevés hely van ahol nem. Baj van, mi lehet otthon? -kérdezem magamtól.

 

-                     A kislányod akar veled beszélni.

-                     Apuci, belekakiltam a bilikébe!

 

Minden összeomlott bennem, mint egy kártyavár. A feszültségem elmúlt, könnyebben szedtem a levegőt. A szorító fejfájás egy pillanat alatt engedett. Sára Manócskám két éves. Három hónapja próbáljuk bilire szoktatni. El is értük, hogy szól, ha pisilni kell és pisil is, de kakilni eddig nem volt hajlandó, azt a bugyiba intézte el.

 

Felnéztem. Körülöttem is mosolygott mindenki.

 

Sohasem gondoltam volna korábban, hogy egy teli bili mekkora örömöt okozhat!

 

 

Szomolya, 2009. november 3.

 

 

                                                                                              Kövecses Zsolt

 

Kalandos közigazgatás

Közhiedelemmel ellentétben, a közigazgatási aktusban (a szakma így nevezi), semmilyen élvezet nincs. A közigazgatás meglehetősen unalmas, száraz papírmunka. Viszont rengeteg emberrel lehet találkozni. Őket sem személyként, hanem ügyfélként nevezi a jog. Így vagy úgy mindennapi tevékenysége során a joggal mindenki kapcsolatba kerül, vagy valamilyen hivatalos ügy, vagy nyilvántartás, választás stb… formájában.
 
Közigazgatásban töltött 14 évem során mégis volt részem több érdekes, tanulságos szituációban.
 
-                     Elhelyezkedésem indoka az önkormányzatnál meglehetősen prózai volt, a köztisztviselők akkoriban egy kicsivel többet kerestek, mint a pedagógusok. Pályáztam, azt megnyertem, így első alkalommal, az akkoriban szerveződő gyámhivatalnál helyezkedtem el. Itt a kiskorúak vagyonügyei lett első ügyköröm. Az ezzel kapcsolatos jogszabályt alaposan átnéztem, úgy éreztem, tudom alkalmazni. Viszonylag könnyen átbillentem azon a problémán, amit az ebben az ügykörben hozott határozatok első mondata jelentett:
 
 
„Az önkormányzat gyámhivatala xy. (született) város, utca, házszám szám alatti lakos (A továbbiakban: Törvényes képviselő) kérelmére a város földhivatalánál nyilvántartásban lévő, sokadik helyrajzi számú ingatlan vonatkozásban xy (született) kiskorú (A továbbiakban: Eladó) tulajdonában lévő, város, utca, házszám, adott helyrajzi számú ingatlan eladásához, xy. (született) város, utca és házszámalatti lakos (A továbbiakban: Vevő) részére, mivel az adás-vétel, kiskorú xy.(született) város, utca házszám érdekében áll, valami nyomós indok folytán, hozzájárul.”
 
 
Nos, itt az a lényeg, hogy pont, mint a mondat végét jelző írásjel csak itt, a hetedik sorban van. A sorok száma n-szeresére nőhet, ha adott ingatlan többek tulajdonában van. A csúcsom 17 sor volt. Eleinte megkíséreltem értelmezni a mondatot, de másfél év után már csak arra igyekeztem törekedni, hogy az adatok pontosak legyenek. Csak elképzelés9im lehetnek, hogy csodás mondatomból mit értett az „ügyfél”, természetes személy.
 
-          Ugyanebben az ügykörömben egy alkalommal irodámba bekopogott egy bácsika.
„-         Jó napot! A telekszorgalom ügyében jöttem, tuggya, mert jó lenne, hogy ha valamit tenni tunna, mer átellenben a Pista, viszont lekerítette az övit. Oda be se mehet a vizes. Mer ha meg lehet én is lezárnám az enyimet, Legfeljebb a kettő között elhagyunk valamicskét, hogy ott is dolgozni tuggyanak. Emiatt mán csak nem megyünk ölre, ha van megoldás. Mer a telek tuggya nem is az enyim, hanem az unokámé, hát hadd legyen ebbül haszna neki, amit fizet a vizes, mert azt én szívesen odaadom. Csak akkor tuggyam hogy tényleg az üvi lesz, mer a Mari meg olyan furcsa. Nem csípem tuggya csak……………..”
 
Úgy éreztem magamat, mintha színdarabot látnék. Hogy lehet így valamit csinálni, az öreg azt sem tudja, hol van, miért jött. Gondoltam a bácsinak alapos közigazgatási kiképzésre van szüksége. Már-már elkezdtem kitanítani, amikor kolléganőm, akinek korábban ügyfele volt, megszólalt:
 
-                     Pista bácsi, már megbeszéltük, hogy átvételi elismervénnyel adja át, az se baj, ha a gyereknek. Egyébként, ha lekeríti nem fogja kapni, így inkább hagyja békén.
 
A bácsi megnyugodott, megköszönte a felvilágosítást. Én meg úgyéreztem, nem vagyok a szakmába való. Ehhez több kell mint főiskola.
 
 
-          Köztisztviselőként, ügyintézőként nincs lehetőség jogalktásra, de máig gondolkodom azon, hogy az ügyfelet, aki természetes személy, miért idézzük „meg”. (Idézet:1957.évi IV:Tv.) Mivel foglalkozásom igazgatásszervező, és nem médium, megidézéssel nem foglalkozom, az ügyfelet természetes személyt, természetellenesen, de legalábbis jogellenesen, csak beidézni áll módomban.
 
Képzelt apa bejegyzése:
 
-          Ha a gyermek mindkét szülője ismeretlen, születése után nyomban, ha pedig apjának kiléte nem állapítható meg, az anya kérelmére bármikor, egyébként pedig a gyermek harmadik életévének betöltése után hivatalból kell intézkedni az iránt, hogy a születési anyakönyvbe a gyermek szülőiként, illetőleg apjaként képzelt személyt jegyezzenek be. Az intézkedésre a gyámhatóság hivatott.
Ilyen esetben az apa családi nevéül, ha az anya ismert, az anya legközelebbi ismert anyai ági férfi felmenőjének családi nevét kell megállapítani. Az anya kérelmére azonban a gyámhatóság az apa családi nevéül megállapíthatja
 
-       az anya családi nevét,
-       az anya által megjelölt más családi nevet, feltéve, hogy az más jogos érdekét nem sérti.
-       Nem állapítható meg olyan családi név, amely a gyermekre sérelmes.
-       A gyámhatóság az egyéb személyi adatokat - mások jogos érdekeinek sérelme nélkül - belátása szerint állapítja meg.
 
Tehát fontos, hogy aki képzelt apaként bejegyzésre kerül, az lehetőleg ne létezzen, hiszen ettől válik képzeltté.
 
A köztisztviselő eleinte a kiskorúra nézve hátrányosnak érzi a Tahitót Hümér, vagy Szabó Xerxész apa bejegyzését adataival, képelt apaként, mert szeretné, hogy később az iskolában ne röhögjenek a gyermeken. Az én apám, például Rezső, és engem is néha kinevettek emiatt, ami érzékenyen érintett.
 
A Kovács Józseffel, ami normális név egy apánál, viszont az a probléma, hogy sok ilyen nevű apa van. Arányosan nagy a száma azoknak is aki kitalált személyazonosító születési adatokkal valóban létezik.
 
Így jártam én is, egy öröklési eljárásnál. Történt, hogy a volt állami gondozott autóbalesetben elhunyt, és a közigazgatási szerv felkutatta a felmenő örökösöket, mert lemenő örökös nem volt.
 
Az egyik reggel egy kisírt szemű anyuka keresett meg, aki 8 éve hűséges házasságban állt férjével. Minap viszont levelet kapott a közjegyzőtől, hogy néhai gyermeke öröklése tárgyában keresse fel. A férje soha nem beszélt arról, hogy van házasságon kívüli gyermeke, ráadásul a születési adatai alapján neki akkor kellett születnie, amikor az illető már az ő férje volt. Jogos felvilágosítást kért. A hatás drámai volt, már válófélben voltak. Az ügy az én ügyem volt. A kiskorúrészére képzelt apát jegyeztem be, Kovács József néven, vélelmezett személyazonosító adatokkal. Hát kérem, létezett egy ilyen személy! Kovács Józseftől ezúton is elnézést kérek! Úgy tudom, mégsem váltak el.
 
 
És még mondja valaki, hogy a közigazgatás, unalmas, száraz papírmunka.
 
 
2010. április 15.
 
 
                                                    Kövecses Zsolt

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.