Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


GASZTRONÓMIA vENDÉGLÁTÁS BÜKKALJÁN

 

 

H

a Szomolyára, vagy szűkebb hazánkban, a Bükklajára (Bogács-Bükkzsérc-Cserépfalu-Cserépváralja-Noszvaj-Tard-Szomolya) látogat a kedves vándor, számos, erre a környékre jellemző, ízes, laktató étel, ital különlegességgel találkozhat. Az itt honos étkek, és szomjoltók ötvözik a palóc, matyó, tót népek hagyományait, de egyedi csak ránk jellemző ízek is feltalálhatók. Ezen a környéken a népek nem vagyonukról voltak híresek. A betevő falatot az jelentette amit megtermeltek maguknak. A helyi természeti viszonyok, viszont kiváló minőségű zöldséget, gyümölcsöt teremtettek az asztalra. Ötletesen kitalálták a hús nélkülözésnek módjait, így a szegény asszony konyháján is jóízű, egészséges étek került az asztalra.

 

Szomolyán (no meg Bükkzsércben, Cserépfaluban, Cserépváralján, Noszvajon) a szomjas, borszerető ember, a helyi piczés gazdáknál csillapíthatja feltörő vágyát. Mifelénk éppen a fehér borokból van széles választék a palettán, a száraz, félszáraz, félédes ízekből, de aki igazi különlegességre vágyik, és szerencséje van az megkóstolhatja a jégbort, a különböző borzseléket is, és cseresznye bort is ihat. Szomolyán a mézédes, szomolyai, rövidszárú cseresznye bora és pálinka főzettje, szokták mondani „kis mennyiségben gyógyszer, nagy mennyiségben orvosság.” 

 

A pincetulajdonosok pinczepörkölttel kínálják a vendéget. (burgonya, paprikás alapban, vegyes, négylábú, nemes húsával vegyítve, más egyéb fűszerekkel) Laktat és jól csúszik reá, mind a félszáraz, mind a félédes bornedü.

 

Ettél már „lábatlan tyúklevest”? Nem más ez, mint rántott, sűrűn zöldségezett leves, kevert kisült, koczkára vágott, palacsinta tésztával. (Az én feleségem tejet nem is tesz a tésztához, csak tojást, lisztet szódavizet és sót.)  És, hogy miért Lábatlan Tyúk??? Hát, láttál már tyúkot láb nélkül? Nos ebben a levesben sincsen ilyen állat. 

 

A cseresznyéből készül még, csak, itt, csak nálunk, a leveles cseresznyés rétes, tölteléke, diós, fahéjas alappal kevert, magozott szomolyai, mézédes, fekete cseresznye. Híres még a kőttrétes (mert kelt tésztából készül) túrós-mákos-mazsolás töltelékkel. Bár laktató, de betelni nem lehet vele.

 

Szomolya első embere, az előljáróság még 2007-ben remekelt országszerte és Erdélyben is a saját kezével készített csülkös paczallal. A polgármester annyit elárult, a jó paczal titka, hogy 6-7 órát minimum főzni kel. A paczalt még haluskával (nem más mint gyúrt nokedli tészta) körítették. Azóta ha csak lehet elkészítik ezt az étket, ha hírdetni lehet általa Szomolya nagyszerűségét és vendégszeretetét.

 

Cserépváralján lakhat jól a vándor, a babos haluskával. Fehér, jó előre áztatott bab, füstölt csülökkel, vagy még nemesebb, füstölt tarjával, zöldségekkel, gyúrt, nagy koczka tésztával, öregre (sürűre) főzve. Ugyancsak Cserépváralján ízlelhetik meg a burgonyás, túrós, fahéjas lepény nagyon egyedi ízét.

 

Hogy magunk mellett is beszéljek, az én anyósomnál senki nem főzi jobban a palócz levest, Nem más ez, mint gulyás zöldbabbal és tejfellel habarva. Egytálételként fogyasztjuk.

 

A feleségem pedig, olyan húsgombócz levest főz! A zöldséglevesbe húsgombóczot szaggat. Ezzel is csak itt Bükkalján találkoztam eddig.  

 

Ismered a sztrapacskát? Jóféle, inkább szlovák étel. Szomolyán is művészei vannak a zstapacska csinálásnak. Nem írtam el a sztapacskát mifelénk csinálják, nempedig készítik. A sztrapacska alapja a kolompér, minnél több keményítőt tartalmaz annál kevesebb tojás kell hozzá. A reszelt kolompért liszttel, tojással, sóval keverjük. De csak óvatosan a liszt hatásra a kolompér levet enged, amibe aztán újra teheted a lisztet, az meg újra nedvezni fog. Ha nem vigyázol a végén a sztrapacskával a fél falut megetetheted. Az így keletkezett masszát aztán, lobogó olajos, forró vízben átszaggatva kifőzzük. Aztán itt jön a csízió. A sztrapacskát juhtúróval, sült szalonna koczkával, és egyébként pörkölttel tálaljuk. (A marhának, birkának pörköltje a legízesebb vele)  

 

Ha erre jársz, keresd még a saját levélbe töltött káposztát, tejfelesen. Nagy élmény!

 

A szomolyai ember, a szomolyai vidéken kosárral szedi a csiperke, tinóru, és őzláb gombát, A gombát letisztítva, kalapját juhtúróval tölti, abba még füstölt kolbász darabkát tesz, sajttal szórja meg  Mindezt parázson megsüti. Most képzeld el a töltött gombát amint felül sül, a sajt olvad rajta a juhtúróval, a kolbász zsírral érleli a gombát ami vegyül a gomba erdei ízével, levével.

 

A gombát mi, otthon a legjobban levesként szeretjük. A gombát felaprítjuk, hgymán pároljuk, sóval, borssal, tárkonnyal, egy kis fehér borral elegyítve. Megvárjuk nem csak azt, hogy a gomba kiengedje a levét, hanem, hogy vissza is szíjja azt. Aztán aprítunk bele friss zöldséget, felöntjük és fedő alatt pároljuk tovább. Mikor puha lesz, tejszínnel elkeverjük. Hogy még ízesebb legyen, a forró levest tálaláskor sűrűn reszelt sajttal megszórjuk. 

 

Tudod,hogyan készül a stangli?

A tésztát 35 adagra osztjuk, azokat 0,5-1 cm vastag stanglikra formázzuk, és a sütőpapírral kibélelt tepsikbe belehelyezzük. Latakarjuk a tepsiket, és a stanglikat újabb 15-30 percig pihentetjük.  
 

Ha elképzelted sürgősen indulj felénk, mert ha nem a nyál nem bírja tovább a szádban és világnak csúfjára csurgani kezd.  

 

                                                                                                                                                                                                                                                       Kövecses Zsolt

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

serestyen.lajos@chello.hu

(Serestyén Lajosné, 2008.10.23 15:39)

Tisztelt cim!

Nagyon szép a vidék , Szomolyán voltunk nyaralni, nagyon barátságosan az emberek és ott ettünk nagyon finom mákos-túrós rétest. Ennél finomabbat még nem ettünk, és ha lehet a recepjét elkérni hálás volnék érte.
Üdvözlettel: Serestyén Lajosné